Régen menekültem, ma megérkezem

1. Gyermekkor

   A menedék

   Gyermekként a természetbe menekültem. A fák között és az állatok mellett mindig megnyugodtam, ott újra kaptam levegőt, akkor is, amikor minden más túl sok volt. Csak felnőttként értettem meg, hogy a természet egy ősi kapcsolatot ad nekünk, hiszen onnan származunk, és a testünk ma is emlékszik erre.

2. Egyetemi évek

   Tanulás, Debrecenben

   A Debreceni Egyetemen először biológiát tanultam. Ez az időszak egy életre megtanított arra, hogy kíváncsian, alaposan figyeljek a világra. A természettudományos gondolkodás azóta is velem van, akár egy erdei ösvényen állok meg egy levél fölött, akár valaki történetét próbálom megérteni. Később pedagógusnak tanultam, mert éreztem, hogy amit a természetről tudok, azt tovább is szeretném adni. Végül egy állatasszisztált továbbképzésen ért össze bennem a pedagógusi hivatás és az állatok iránti szeretet, amelyek addig külön úton jártak. A tanulás azóta sem ért véget, ma is tanulok, csak már egy sokkal ősibb tudás felé fordulva, amely a természet körforgásáról és az ősi bölcsességről szól.

3. Fiatal felnőttkor

   Veszteségek és egy új út

   2014-ben veszteségek sorozata után döntöttem úgy, hogy az önismeret útjára lépek. Az út eleje mégis nehéz volt, sokáig azt hittem, attól vagyok jó, hogy mindennek megfelelek, és mindent tökéletesen csinálok. Pörögtem, egyik feladatból rohantam a másikba, míg végül kiégtem. Ebben az időszakban értettem meg igazán, mit adott nekem gyermekként az erdő, hiszen akkor is ugyanúgy megtartott, mint régen. A különbség csak annyi, hogy régen menekülni jártam oda, ma pedig megérkezni. Az önismeret útját járva idővel a spirituális útra is megérkeztem, ahol a felnövés mellett már a felébredés is helyet kapott.

4. 

   Teljesség

   Találkozás

   Megismertem a férjemet, Rolit, aki az Integrál Akadémia hallgatója. A kapcsolatunk egy egészen új, mély önismereti utat nyitott meg előttem. Egy párkapcsolatban minden régi mintánk előkerül, Roli mellett viszont olyan biztonságot találtam, amelyben végre ránézhetek ezekre, ahelyett, hogy elmenekülnék előlük. A belső munka így a mindennapjaink természetes része lett. Sokszor az ő tükrében látom meg igazán, hol tartok. A megismerkedésünk egy új kaput nyitott az ismeretlen felé, így sok év után Debrecent elhagyva Sárváron folytattam az életemet, immár közösen.

5. 

   Ma

   Úton vagyok

   Ma természetkapcsolati sétákat vezetek, amelyek jóval mélyebbek egy egyszerű sétánál. Lassan, csendben haladunk, érzékszervi gyakorlatokkal hangolódunk a természetre, a megosztókörökben pedig a figyelem lassan befelé fordul. A séták mellett állatasszisztált foglalkozásokat is tartok. A megfelelés és a tökéletességre való törekvés még ma is el-elkap, de egyre többször meg tudom engedni magamnak, hogy elég legyek így, ahogy vagyok. A hivatásom középpontjában a kapcsolódás áll. Olyan teret szeretnék adni, ahol lelassulhatsz, és a természet közelében újra kapcsolódhatsz magadhoz és másokhoz. Azt tapasztalom, hogy a változás ott kezdődik, ahol figyelmet és időt kapunk.

Hiszem, hogy a fák alatt töltött csendes percek és egy állat bizalommal felénk forduló pillantása olyan belső hangot ébresztenek fel bennünk, amely a rohanó hétköznapokban szinte egészen elhalkul.

Az AranyTörés csapatának is tagja vagyok. Az AranyTörés egy önismereti tér és közösség, amely a japán kintsugi szemléletéből indul ki. Ahogy a kintsugiban a törött kerámiát arannyal illesztik össze, hogy a repedések legyenek a legszebb vonalai, úgy segít az AranyTörés abban, hogy a saját töréseinkből erőforrás legyen.

Az AranyTörés Magazinban olyan témákról írok, amelyek az önismeret útján engem is foglalkoztatnak.

Ha magadra ismertél, mert te is pörögsz, gyere, sétáljunk együtt egyet a fák között.